Kiállítási témavázlat

 

Néprajzi,- történeti háttér

 

Szeghalom az egykori Sárréti táj települése, a vizek birodalmának szülötte. Népessége a folyószabályozások előtti környezettel harmóniában alakította életmódját és gazdálkodását. Tevékenységét a nagyállattartó életmód, a halászat, pákászat, és az akkor még lényegesen kisebb földterület megművelése jellemezte.

A fő hangsúly a szilaj állattartáson volt, mivel a vizek mocsaras jellegükből adódóan csakúgy, mint az utak, nagyobb mennyiségű áru vagy termény szállítását nem tették lehetővé. Az ellenálló tájfajták, azonban saját lábukon győzték le ezt az akadályt.

Az 1800-as évek közepétől a régi Sárrét megváltozott. Legelső sorban a vizeket zabolázták meg, és a megváltozott tájjal együtt megváltozott az emberek életmódja is. A település lakosai által egyre nagyobb mennyiségben megtermelt gabonát főleg száraz- és vízimalmok, elvétve szélmalmok őrölték meg. A félvad állatállomány is lassacskán jászolhoz szelídült.

Az eddig csekély jelentőséggel bíró iparosság, ha igen szerény körülmények közt is, de gyarapodásnak indult. Az 1700-as évek közepére kialakult a helyi és környékbeli igényeket kiszolgáló céhes ipar.  Az 1800- as években és később is az iparosok száma nagyon lassan de folyamatosan nőtt és az itt élő kereskedők száma is lassan emelkedett. Még is azt mondhatjuk, a terület fő meghatározója az agrárium marad.

Az 1800-as évek második felétől, a folyószabályozásokat követően, a szántóföldi növénytermesztés és az istállózó állattartás szerepe egyértelműen uralkodóvá lett a terület mezőgazdaságában. Ezzel párhuzamosan elindult a paraszti gazdálkodás lassú korszerűsödése is, megjelennek az első gépek.

Szeghalom helyi ipara a XX. század első évtizedeiben kezdett valamelyest fejlődni.

 

I.

 

A kiállítások a tárgyi egységei a fenti néprajzi és történeti folyamatok bemutatását célozzák:

 

Üveges terem:

 

Hármas felosztásban:

- A folyószabályozások előtt hangsúlyosan jellemző tevékenységek (nádalás, gyékényfeldolgozás, kosárfonás, méhészkedés) valamint az ősfoglalkozások a pásztorkodás és a halászat) eszközkészletének bemutatása.

- A földművelés tárgyi anyaga

- Lezárásként település önkormányzatiságára, intézménytörténetére utaló kiállításrészlet

 

 II. Mesterségek

 

Ezekben a termekben a mesterségek, különféle foglalkozások tárgyai, műhelyek, használati tárgyak kerültek kiállításra, szintén az anyag belső és időrendi logikáját követve.

 

Az első egységekben a paraszti termelést, életmódot kiszolgáló iparosság tárgyi anyaga, (ács, asztalos, seprűkötő, kötélgyártó, kovács, köszörűs) illetve a helyi alapanyagokat feldolgozó kismesterségek eszközkészlete (tímár, csizmadia, cipész) került bemutatásra.

Ezt követően a szolgáltatás jellegű valamint az időben később megjelenő foglalkozások kaptak helyet a kiállításban: Kalapos, varrónő, szikvízgyártó, cukrász, fényképész, orvos, bába, borbély.

           A műhelyberendezésekkel párhuzamosan az 1900-as évek elejétől a helyi lakosság használatában is korlátozott számban megjelenő technikai vívmányok, eszközök is bemutatásra kerültek.

 

 

I. terem

Ács, asztalos, kádár, kerékgyártó, esztergályos, seprűkötő, köszörűs

 

II. terem

Kovács (tűzi-kovács, gépész- kovács, patkoló- kovács), lakatos, hentes -mészáros

 

III. terem

Tímár, kárpitos- kocsifényező, csizmadia- cipész, kötélgyártó, kalapos, szikvízgyártó, cukrász

 

IV. terem

Órás, fényképész, bába, orvos, borbély- fodrász