AMI NINCS
– Beszélgetés a szeghalmi községi tanács elnökével –
Leültem a tanácselnökkel szemben, az íróasztalnál s apró-cseprő dolgokról kezdtünk beszélni.
– Miről szeretne írni? – kérdi a tanácselnök, Papp József elvtárs.
– Olyanról, ami nincs – mondom, s mert látom, hogy a tanácselnök furcsán néz rám, mindjárt magyarázattal is szolgálok. – Legábbis úgy gondolom, hogy nincs. A község iparáról, arról kellene pár sort most összeszednünk.
Nevet az elnök. Nem felszabadutan, kényszeredett kacagással.
– Hát ez tényleg nincs. Erről nem tudom, mit tudna megírni. Nagy ez a község. Sok ember él benne, mindenki dolgozik valahol, keresi a kenyerét. Nagy része termelőszövetkezetben, az állami gazdaságban, száznál többen meg eljárnak innen. De az asszonyok, azok jönnek a nyakamra. Munkalehetőség kellene. Tudja, nem a megélhetéssel van baj, hanem az igényekkel. És higgye el, igazuk van az asszonyoknak. Ahogy bejönnek hozzám, s előadják panaszukat, ki csendesen, ki kiabálva, figyelem őket. A legtöbb esetben nem a megélhetés gondja hozza ide őket. Látom rajtuk. De akkor is igazuk van. Dolgozni szeretnének, mint a városi asszonyok, jobban élni, jobban öltözni. Miért ne lenne igazságuk?
– Milyen ipari létesítménye van községnek, Szeghalomnak?
– Semmilyen. Mert a nyolc főt oztató baromfikeltetőt nem nevezhetjük annak. A gyógynövényrgalmi is foglalkoztat egynéhányat, de ez még nem jelent sokat. Tervünk, az sok szép volt már. Elhatároztuk pár éve, hogy gyapjúkártolót és fonót létesítünk, ahol az asszonyok százai dolgozhatnának. Szépnek ígérkezett a terv, azt hittük, sikerül megvalósítani. Meggyöztek bennünket, hogy népgazdasági érdek ellen cselekednénk, ha itt most ilyen létesítésével próbálkoznánk. Megértettük.
Széttárja kezét, s úgy mondja.
– Ha nem lehet, nem lehet tudni mit csináljunk. Igazuk volt, lemondtunk a tervről.
– Említette Papp elvtárs, hogy jóformán semmiféle ipari létesítmény nincs. De ktsz az talán van a községben?
– Bizony nincs az sem. Van egy részleg, ahol három asztalos meg egy lakatos dolgozik. A Békési Fodrász Ktsz-nek is van itt kihelyezett részlege. A többi kisiparos iparengedéllyel dolgozik.
– Nem gondolkodtak azon, hogy olyan ktsz-t kellene létrehozni, ahol a kézművességet fejlesztve, sok ember kapna kenyeret?
– Dehogynem gondolkoztunk. Csak nagyon nehezen megy az ilyesmi nálunk.
A tanácselnök azért mégis dicsekedett.
– Van egy vízművünk. Ha idegen jön a községbe, most már nem a tornyot látja először, hanem a hatalmas, acélkék hidroglóbusz mutatja az utat Szeghalom felé. Nagy gondunk szabadult fel ezzel, vízművet létesítettünk, s biztosítjuk a község vízellátását.
A gondok, melyekről Szeghalmon beszélgettünk, mindennaposak. A megye valamennyi községében találkozunk ehhez hasonlókkal, olyan nagy falukban, mint Békés és más községekben még inkább bajnak számítanak e gondok.
Ami nincs, arról bizony nehéz írni, de ami kellene, arról nem nehéz, kell is. Ügy gondoljuk, a kisipari termelőszövetkezeteknek, elsősorban a KISZÖV-nek kellene többet gondolnia arra, hogy beruházás nélkül sok embert foglalkoztató, a népgazdaságnak is hasznos munkahelyeket biztosítsanak egy-egy ilyen faluban. Van rá lehetőség, csak keresni kell.
Kiss Máté

Skip to content