Békés Megyei Népújság 17. évf. 149. (1962.06.28)

Egymillió forintos költséggel bővítik a villanyhálózatot Szeghalmon és Körösladányban
(Tudósítónktól)
A szeghalmi járási tanács végrehajtó bizottsága június 22-én tárgyalta a községfejlesztési tervek teljesítésének eddigi eredményeit. Edldig a járásban a legjobb ere¬ményt értek el a járdaépítésnél. Különösen Füzesgyarmaton épült sok új járda. Szeghalmán és Körösladányban egymillió forintos költséggel bővítik a villanyhálózatot, és a munkát az év harmadik negyedévében fejezik be. Vésztőn megkezdték a piactér áthelyezését, és jelentős területen javítják meg a járdát, vagy újat építenek.

Szerző: nmvkadmin | Közzétéve: , telt el a közzététel óta

Békés Megyei Népújság 17. évf. 148. (1962.06.27)

Az életmentő diák
(Tudósítónktól)
Varga Margit VIII. osztályos tanuló és társai Szeghalmon fürödni mentek a közeli Berettyóba. A vidám lubickolás közben Varga Margit elmerült a vízben, habár úszni tudott. A lány azonban rosszul lett. Ezt meglátta Suti Rudolf VI. osztályos tanuló és hallotta a kislány segélykiáltását is. Gondolkodás nélkül ugrott be a vízbe és néhány perces küzdelem után megmentette a fuldokló leányt. Bátor tettéért az iskolában külön dicséretben részesítették.

Szerző: nmvkadmin | Közzétéve: , telt el a közzététel óta

Békés Megyei Népújság 17. évf. 146. (1962.06.24)

Emlékezés Karinthy Frigyesre születésének 75. évfordulóján
HA ÉLNE. most lenne 75 éves. Dehát nem él? — kérdem magamtól én is csodálkozva, akárcsak negyedszázada Babits Mihály, a halálára írt remek nekrológjában. Ő a melegszívű barát s én a mai napig hűséges olvasó egyek vagyunk az író örök életének hitében. Karinthy nem halt meg 1938-ban, csak a teste foszlott semmivé az elmúlt évtizedek alatt. Ha fukar perceimben kezembe vehetem könyveinek valamelyikét, ma is ugyanazzal a friss izgalommal olvasom minden sorát, mint amikor élt s ezzel bizonyára még milliók vannak így, mert művel egyre újabb és újabb kiadásokban jelennek meg s egyre mélyebb a megértés, amely ezerarcú írói művészetét értékeli és élvezi.
Írói pályája ezelőtt ötven évvel az ,,Igy írtok ti” c. irodalmi torzképgyűjteménnyel indult s az „Utazás a koponyám körül” c. lélegzetfojtó regényével zárult le. E két mű között reklámszövegtől a drámákig szinte miniden műfaj feledhetetlen kaleidoszkópja ragyog, hogy a kor legérdekesebb, legélesebb szemű írójának véleményét megvilágítsa kora társadalmáról és irodalmáról.
FÉL ÉVSZÁZAD rengeteg vihara sem tudta emlékeimet elhalványítani. amelyekkel Karinthy pályáját végigkísértem. Fülembe cseng még ma is félország harsogó kacaja, mellyel az ,,Így írtok ti”-t fogadta, az elszörnyedés, amely halálos betegségét tudomásul vette s a bo¬dog fellélegzés, amely a stockholmi műtét után újra a régi fényében mutatta be zsenialitását, „Utazás a koponyám körül” c. utolsó nagyobb alkotásának megjelenésekor.
Amilyen országos sikert hozott neki az „Így írtok ti”, annyira lenézte később ezt a gyűjteményét. Ez tudniillik örökre humoristává bélyegezte a lényegében egyáltalán nem ilyen profilú írót, aki halálos komolysággal iparkodott megkeresni a címszavakat, ama nagy enciklopédiához, melyet élete főművének tekintett még akkor is, amikor világos volt előtte, hogy ezt soha megírni nem fogja. Olvasói mindenen nevetni akartak, amit csak leírt, s nyilván úgy érezte magát, mint „Cirkusz” c. novellájának hőse, a szerencsétlen hegedűművész, akinek játékát senki sem hallgatta meg addig, míg bohócruhában, kifestett arccal nem mászott fel a cirkuszban egy több méteres rúd tetejére, ahol végre elővehette zeneszerszámát s az őt hatborzongva bámuló közönségnek eljátszotta azt a dallamot, ami évek óta ott zsongott a szívében. Az előbb a komolyságáról beszéltem, így hát ide térek vissza. Ha humoristává tette te közönsége, ez a humor nem felszínes soha, nem csupán a nyelvi lehetőségeket nevettető módon kihasználó élcelődés (bár a szójátékoknak is utolérhetetlen mestere volt), hanem a látásmód, a világnézet mélyeiből feltörő filozófiai humor.
Mi a Karinthy-filozófia lé¬yege? Az a belső vívódás, hogy vajon vannak-e emberéletünknek olyan változhatatlan értékei, abszolutumai, amelyek soha el nem romló pillérei egész emberi létünknek, avagy ilyen értékek nin-csenek, minden amiben hittünk és hiszünk, relatív értékű, függvénye térnek és időnek.
AZ IRODALOMTUDOMÁNY ma „Így írtok ti” c. gyűjteményét elsősorban kritikai jellegűnek tekinti. Azt tanítja, hogy benne egy nagy műveltségű író meglátta írótársai modorosságát s azt nagyszerű érzékkel karikirozta. Pedig e zagyvának látszó kis írások mögött súlyos művészi problémák is lappanganak. Karinthy az írói alkotásban is az abszolutumot kereste. Mi örök egy versben vagy prózai műben? Mi benne a változhatatlan érték? A tartalom-e vagy a forma? A nyelv, a szín, a ritmus, a hangulat? Ennek el-döntése érdekében kiemelte a formából a tartalmat, más hangulatot árasztott el a témán, más rím és ritmusorchesztert szerelt egy versre, túlfeszítette egy fokkal a pátoszt, tovább fokozta az egyszerűséget, romantikát öntött a verista témára és fordítva s élesen figyelte: megmarad-e remekműnek ezután is az író alkotása. Ha elolvassuk e kis remekeit, magunk is rájövünk, amire rájött: bizony e művészi eszközök teljesen relatív értékűek.
Karinthy azonban nemcsak az irodalom, hanem a társadalom jelenségeit is a bölcs fölényével figyelte. Élvezettel vette észre az emberi természet fonákságait, látta, hogyan szeretnék magukat abszolutokká emelni a relatív értékek s egész sor remek szatírában örökítette meg tapasztalatait. Ezeknek a szatíráknak modern ízt ad az író lelkében vonagló szkepszis. Gyötörte a gondolat: hátha az ő élvező fölénye is csak egy ki tudja há nyadik szempont, nem jobb azoknál, amelyeket kinevetett. Modernségüket kettős hiány adja: egyrészt érzi, hogy az ostorozott hibáktól ő sem mentes, másrészt nem ad egyikben sem erkölcsi útmutatást az olvasónak. Mindkét fogyatékosság tompítja a szatírák élét, de emberi közelségbe hozza öt hozzánk. Szívünkbe fogadjuk az írót, aki nem jobb, mint mi, de szeretne jobbá lenni és minket te jobbakká tenni.
NEM LEVÉN etikai rendszere, amit olvasójára erőszakolni akarna, hol erről, hol arról a megfigyeléséről ír. Keresi az olyan bizonyosságot, amely mindig és mindenütt érvényes igazságokra világít reá. Ennek megtalálása érdekében kilép egyénisége és embervolta bilincseiből. Az őrület és az álom a legkedvesebb területei, mert ezekben a legkönnyebb újraértékelni a fizikai lét jelenségeit. Effajta novelláiban kiderül, hogy amiről ébren azt hitte: ez örök, igaz, vagy szép, bizony az álmában mind mulandó, téves és csúnya. Friss szemszögért „Mennyel riport” c. regényében még a másvilágra is elkalandozik. A regény arra a kérdésre ad választ, hogyan változnának a földi élet értékei, ha a három dimenzión túlról nézhetnők őket. Több remek novellában írja meg, mi minden történnék, ha a lehetetlen egyszer lhetővé válnék. Ezt a terrénumot még az őrületnél és álomnál is jobban szereti. Elég csak néhány kiemelkedő alkotására utalnom. „Holnap reggel” c. drámája arra az elképzelésre épül, mi lenne, ha az ember nem félne a haláltól. „Az ezerarcú lélek legendája” c. novellája pedig arra, mi lenne, ha valakinek megadatnék a lélek halhatatlansága. „Utazás Faremidóban” c. regénye azt a különös gondolatot dolgozza ki, hogy az emberi lét csak betegség s az ember betegsége csupán a Földnek. Van azonban két olyan problémaköre, amelyekhez többször visszatér s amelyekben nem gyötri a relativitás gondolata. Egyik a nő, a másik a háború. A nőkérdesben pesszimista a szemlélete: a nőt rossznak, a férfit szerencsétlennek tartja. Capillaria című regénye sikeres kísérlet annak bizonyítására, hogy a kapitalista társadalomban a nőnek sikerült a férfit akarat nélküli rabszolgájává nyomorítania s magát az élet minden terhétől mentesítenie. A háborút, mint a tömegek értelemellenes merényletét, a leghatározottabban elítélte. Egész kötetet kitevő háborúellenes írásai csak az első világháború befejeződése után jelenhettek meg „Krisztus vagy Barabbás” címen.
KARINTHY írt verseket is, de ezek nem tettek akkora hatást olvasóira, mint a prózája. Pedig nincs egyetlen Karinthy-vers sem, amelynek ne lenne valami feledhetetlen gondolati magva. Babits egyenesen azt írta róla, mint költőről, hogy irodalmunkat a legszebb lírai versek egynéhányával ajándékozta meg. amelyek magyar nyelven íródtak.
Ha most záradékul meg akarjuk állapítani jelentőségét irodalmunk történetében, akkor ezt két vonalon kell végeznünk. Jelentősége elsősorban a novella műfajának továbbfejlesztésében van, amely töprengő, hitetlenkedő lelkének legjobban megfelelő műforma volt. Nagy terjedelmű, kiegyensúlyozott munkái nincsenek, mert ezekhez egyféle hangulat és hit kellenek. Az ő igazi tere az ötlet, a vázlat volt, hozzá a novella illett legjobban. És ez a szó etymologiai értelmében is igaz, mert minden írásából valami novum, valami eddig soha nem hallott gondolat villan ki. Ezzel új életet öntött a már-már kiélt műformába.
Másodsorban a benne jelentkező erkölcsi értéket kell hangsúlyoznom, hiszen népünknek egy évezreden át a költők és írók voltak betegségében gyógyítói, küzdelmeiben vezetői. S ha ő nem is való ama nagy tanítómesterek közül, akiknek szavait hallva megújhodik a lélek, nem megvetendő érdeme, hogy a század első harmadának embereiben tátongó szakadékokat ő mutatta meg leghatásosabban és legtöbb oldalról.
Fülöp Károly

Szerző: nmvkadmin | Közzétéve: , telt el a közzététel óta

Békés Megyei Népújság 17. évf. 135. (1962.06.12)

AMI NINCS
– Beszélgetés a szeghalmi községi tanács elnökével –
Leültem a tanácselnökkel szemben, az íróasztalnál s apró-cseprő dolgokról kezdtünk beszélni.
– Miről szeretne írni? – kérdi a tanácselnök, Papp József elvtárs.
– Olyanról, ami nincs – mondom, s mert látom, hogy a tanácselnök furcsán néz rám, mindjárt magyarázattal is szolgálok. – Legábbis úgy gondolom, hogy nincs. A község iparáról, arról kellene pár sort most összeszednünk.
Nevet az elnök. Nem felszabadutan, kényszeredett kacagással.
– Hát ez tényleg nincs. Erről nem tudom, mit tudna megírni. Nagy ez a község. Sok ember él benne, mindenki dolgozik valahol, keresi a kenyerét. Nagy része termelőszövetkezetben, az állami gazdaságban, száznál többen meg eljárnak innen. De az asszonyok, azok jönnek a nyakamra. Munkalehetőség kellene. Tudja, nem a megélhetéssel van baj, hanem az igényekkel. És higgye el, igazuk van az asszonyoknak. Ahogy bejönnek hozzám, s előadják panaszukat, ki csendesen, ki kiabálva, figyelem őket. A legtöbb esetben nem a megélhetés gondja hozza ide őket. Látom rajtuk. De akkor is igazuk van. Dolgozni szeretnének, mint a városi asszonyok, jobban élni, jobban öltözni. Miért ne lenne igazságuk?
– Milyen ipari létesítménye van községnek, Szeghalomnak?
– Semmilyen. Mert a nyolc főt oztató baromfikeltetőt nem nevezhetjük annak. A gyógynövényrgalmi is foglalkoztat egynéhányat, de ez még nem jelent sokat. Tervünk, az sok szép volt már. Elhatároztuk pár éve, hogy gyapjúkártolót és fonót létesítünk, ahol az asszonyok százai dolgozhatnának. Szépnek ígérkezett a terv, azt hittük, sikerül megvalósítani. Meggyöztek bennünket, hogy népgazdasági érdek ellen cselekednénk, ha itt most ilyen létesítésével próbálkoznánk. Megértettük.
Széttárja kezét, s úgy mondja.
– Ha nem lehet, nem lehet tudni mit csináljunk. Igazuk volt, lemondtunk a tervről.
– Említette Papp elvtárs, hogy jóformán semmiféle ipari létesítmény nincs. De ktsz az talán van a községben?
– Bizony nincs az sem. Van egy részleg, ahol három asztalos meg egy lakatos dolgozik. A Békési Fodrász Ktsz-nek is van itt kihelyezett részlege. A többi kisiparos iparengedéllyel dolgozik.
– Nem gondolkodtak azon, hogy olyan ktsz-t kellene létrehozni, ahol a kézművességet fejlesztve, sok ember kapna kenyeret?
– Dehogynem gondolkoztunk. Csak nagyon nehezen megy az ilyesmi nálunk.
A tanácselnök azért mégis dicsekedett.
– Van egy vízművünk. Ha idegen jön a községbe, most már nem a tornyot látja először, hanem a hatalmas, acélkék hidroglóbusz mutatja az utat Szeghalom felé. Nagy gondunk szabadult fel ezzel, vízművet létesítettünk, s biztosítjuk a község vízellátását.
A gondok, melyekről Szeghalmon beszélgettünk, mindennaposak. A megye valamennyi községében találkozunk ehhez hasonlókkal, olyan nagy falukban, mint Békés és más községekben még inkább bajnak számítanak e gondok.
Ami nincs, arról bizony nehéz írni, de ami kellene, arról nem nehéz, kell is. Ügy gondoljuk, a kisipari termelőszövetkezeteknek, elsősorban a KISZÖV-nek kellene többet gondolnia arra, hogy beruházás nélkül sok embert foglalkoztató, a népgazdaságnak is hasznos munkahelyeket biztosítsanak egy-egy ilyen faluban. Van rá lehetőség, csak keresni kell.
Kiss Máté

Szerző: nmvkadmin | Közzétéve: , telt el a közzététel óta

Békés Megyei Népújság 17. évf. 134. (1962.06.10)

Iskola, óvoda és egyéb kulturális létesítmény épül Békéscsabán és a megye több községében
Állami támogatással négytantermes, földszintes iskola épül Pusztaottlakán. Kamuton ugyancsak állami támogatással négytantermes, emeletes iskolát emelnek. Szeghalmon bővítik a gimnáziumot, Gyulaváriban pedig ötven férőhelyes óvoda készül különálló óvónői lakással.
A községfejlesztési alapból és állami támogatással építenék Békésen, a III. számú általános iskolában egy műhelytermet, Kevermesen kéttantermes iskolát, Békéscsabán 50 férőhelyes óvodát, az ilyen szempontból eddig mostoha perifériális részen, a Hajnal utcában. Telekgerendáson befejezéshez közeledik egy, ugyancsak 50 férőhelyes óvoda, Köröstarcsán pedig korszerű napközis konyha épül. Nagybánhegyesen 2 200 000 forintot fordítanak községfejlesztési alapból művelődési otthonra. Felújítják a szeghalmi leány- és fiúkollégiumot.
A sok szép építkezés okozta örömbe némi üröm is vegyül. A Békéscsabára tervezett és várva várt 12 tantarmes gimnázium építésébe még mindig nem tudtak belefogni, mivel a városi tanács nem talált megfelelő helyet a felépítésére. Viszont a vásártéri lakóházakkal egy időben — komplex beruházásból — nyolctantermes általános iskolát emelnek, amelyet később 16 tantermessé bővítenek.
Orosházán bővítik az állami zeneiskolát. Koncert- és zenetermet építenek hozzá. Gyulán is épül zeneiskola, továbbá egy korszerű napközis konyha.
200 ezer forint értékű társadalmi munka
(Tudósítónktól)
Az elmúlt év májusában kezdték meg a törpevizmű építését Szeghalmon. Eddig összesen 14 200 méteres szakaszon helyezték el a vezetékeket, összesen 60 kifolyóval. Felállították a hydroglobust és két víztárolót is építettek. Az eddigi költség közel ötmillió forint. A próbaüzemeltetést június 5-én megkezdték.
A vízmű építését és a hálózatbővítést segítette a község lakossága is: összesen 200 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a vezeték lefektetéséhez szükséges árkok ásásában és betemetésében. A társadalmi munka révén 12,6 millió forint helyett lényegesen kevesebbe kerül a vízmű építése. A vízmű eddig elkészült szakaszát előreláthatólag július elsején adják át rendeltetésének.

Szerző: nmvkadmin | Közzétéve: , telt el a közzététel óta

Békés Megyei Népújság 17. évf. 124. (1962.05.30)

Tatarozzák a szeghalmi kollégiumokat
A szeghalmi Péter András Gimnázium fiú- és leánykollégiumát ebben az évben a nyári szünidő alatt jelentős összeggel, mintegy két és fél millió forintos költséggel tatarozzák. A leánykollégium még a felszabadulás előtti időben rongálódott meg és ebben az évben kerül sor a teljes félújítására. Ősszel az új tanévet már az átépített és rendbehozott helyiségekben kezdik a tanulók.
— BÚTOR- ÉS LAKBERENDEZÉSI kiállítás nyílt május 29-től június 2-ig Szeghalmon. A kiállításon a bútoripar legújabb termékeit mutatja be a füzesgyarmati és szeghalmi földművesszövetkezet. A szövetkezet szakemberei a látogatóknak szaktanácsokkal segítenek a vásárlásnál.

Szerző: nmvkadmin | Közzétéve: , telt el a közzététel óta

Békés Megyei Népújság 17. évf. 119. (1962.05.24)

Labdarúgás
Bcs. MÁV-Bocskai II. Szeghalmi Petőfi 1:1 (1:0)
Békéscsaba, l5OO néző. V.: Túri.
Közepes színvonalú játékot hozott a két csapat találkozója. A 39. percben 11-eshez jutott a helyi csapat, amit Hajdú értékesített. Szünet után egy kapu előtti kavarodásnál Csiga kiegyenlített. A mérkőzés hátralévő részében mezőnyjáték folyt. Jók: Fábián, Volent. Hajdú, illetve Farkasinszki, Gurmai, Serfőző.

Szerző: nmvkadmin | Közzétéve: , telt el a közzététel óta

Békés Megyei Népújság 17. évf. 113. (1962.05.17)

Labdarúgás
Szeghalom — Békési HSC 2:0 (1:0)
Szeghalom, 300 néző, vezette: Fülöp.
Szeghalom: Veres — Gidai I, Gurmai, Bakos — Boruzs, Csiga — Gidai II, Serfőző, Halász, Papp II. Békés: V. Varga — Balázs, Paulcsik, Nagy — Sebestyén, Farkas — Fábián, Hlulik, L. Szabó, Medgyesi, Balogh.
A szeghalmi csapat a szeles időben lapos játékkal próbálkozott, ami eredményes volt. Bár az első félidőben a hazai csapat elég körülményesen szőtte támadásait. A 35. percben Boruzs elfutott a jobb szélen, beívelte a labdát, s Papp I a léc alá fejelt.
Újrakezdés után is a hazaiak kezdeményeztek többet, de a vendégcsapat előtt is két óriási gólhelyzet adódott. Azonban Veres kitűnő reflexszel menteni tudott. A 80. percben Papp I. egyéni játék után megszerezte csapatának a második gólt.
Jók: Boruzs (a mezőny legjobbja). Veres, Gurmai, Csiga, illetve L. Szabó, Paulcsik, Medgyesi, Balogh. A játékvezető kitűnően vezette a mérkőzést.
Kővári István

Szerző: nmvkadmin | Közzétéve: , telt el a közzététel óta

Békés Megyei Népújság 17. évf. 104. (1962.05.07)

2 versenyző a szeghalmi járási mezei futóversenyen
A Szeghalmi Járási Testnevelési Sportanács a közelmúltban rendezte meg a járási mezei futóversenyt. A rossz, idő ellenére is 82 versenyző indult. A serdülő lányok 400 méteres síkfutásában harmincnégyen indultak. Első Fülöp Zsuzsanna lett 1,18 perccel. A serdülő fiúk 1200 méteres versenyét Láda Emil nyerte 4:32.0 perccel. Az ifjúsági lányok 200 méteres síkfutásában első Laczó Edit lett, míg az ifjúsági fiúk 1600 méteres versenyében pedig Papp Ferenc hódította el az elsőséget Az úttörő-fiúk 1200 méteres Kiss Ernő nyerte.

Szerző: nmvkadmin | Közzétéve: , telt el a közzététel óta
Skip to content